Minden élet számít: Frankl és Eger tanításai az öngyilkosság megelőzésében

Anita Szabó
2 days ago
4 min read

Az öngyilkosság súlyos társadalmi és egyéni probléma, amely világszerte több mint 700 000 ember életét követeli évente. Nap mint nap sokan küzdenek kilátástalansággal, reményvesztettséggel és belső fájdalommal. De az emberi psziché (lélek) hihetetlenül rugalmas, és a gyógyulás, valamint a remény mindig lehetséges – ezt bizonyítják a pszichológia tudományos eredményei és a 20. század nagy gondolkodói, Edith Éva Eger és Viktor Frankl.

„Az életben a legvégső szabadságunk az, hogy dönthetünk a hozzáállásunkról bármilyen körülmény között.” – Viktor Frankl

Viktor Frankl pszichológus, aki maga is túlélte a koncentrációs táborok borzalmait, könyvében, Az élet értelméről című művében hangsúlyozza, hogy az élet értelmének megtalálása kulcs a túléléshez. Tudományos kutatások szerint azok, akik képesek értelmes célt találni életükben, kevésbé hajlamosak az öngyilkossági gondolatokra.

Az élet néha súlyos terheket helyez a vállunkra. Megélni a fájdalmat, a csalódást, a magányt vagy az elvesztést olykor elviselhetetlennek tűnik. Ezekben a pillanatokban könnyű elfeledkezni arról, hogy minden egyes élet értékes, és minden sötét nap mögött ott rejlik a remény lehetősége. Frankl szerint az emberi lélek képes megtalálni az értelmet még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Még egy apró, mindennapi cél, mint például egy séta, egy naplóbejegyzés vagy egy baráttal folytatott beszélgetés, már mérhetően növeli a remény érzését és a belső ellenálló képességet.

Az élet nem mindig ad könnyű utat vagy kényelmes választásokat. De mindig lehetőséget ad arra, hogy a nehézségek ellenére is találjunk valami célt, valami értéket, amiért érdemes élni. Az öngyilkosság gondolata gyakran a remény hiányából, az értelmetlenség érzéséből fakad. Frankl üzenete, hogy az értelmet nem kívülről kapjuk, hanem belülről fedezhetjük fel – egy szeretett kapcsolatban, egy művészeti alkotásban, egy apró jótettben, vagy abban, hogy egyszerűen túlélünk még egy napot, bízva abban, hogy a holnap hozhat változást.

Ha valaki most a végső kilátástalanságban van, Frankl szemszögéből nézve a legfontosabb lépés a kapcsolat keresése – valakivel, aki meghallgat, aki mellett nem kell egyedül elviselni a fájdalmat. Nem kell azonnal megoldani a problémát; néha elég, ha csak valaki ott van, aki látja, hogy létezel, hogy számítasz. Az élet értelme gyakran apró pillanatokban, apró döntésekben rejlik: felkelni reggel, beszélgetni valakivel, egy fényképet nézni, egy emléket felidézni. Ezek az apróságok építik újra a reményt, amikor az élet sötétebbnek tűnik, mint valaha.

„Nem a történetek határoznak meg minket, hanem az, hogy miként reagálunk rájuk.”

– Edith Éva Eger

Edith Éva Eger szintén pszichológus és Holocaust-túlélő, aki szeptember 29-én lesz 97 éves, arra tanít, hogy bármilyen körülmények között van választásunk: hogyan reagálunk a fájdalomra és traumára. Hangsúlyozza, hogy nem a körülmények határozzák meg az életünket, hanem a hozzáállásunk. A trauma és a fájdalom valós, de nem kell, hogy véglegesen meghatározza, kik vagyunk. Még a legkilátástalanabb pillanatokban is apró lépésekben megtalálhatjuk a szabadságot: kérjünk segítséget, beszéljünk valakivel, vagy egyszerűen csak vegyünk egy újabb lélegzetet. Az élet értelme szerinte is gyakran a mindennapi apróságokban rejlik – egy mosoly, egy beszélgetés, egy baráti ölelés, vagy az a tudat, hogy a mai nap túlélésével holnap új lehetőségek nyílnak. A fájdalom feldolgozása nem azonnal történik; a lényeg a kitartásban és a folyamatos választásban rejlik.

Az élet néha elviselhetetlennek tűnik. Trauma, veszteség, fájdalom – mindannyian találkozunk velük de nem határozzák meg, kik vagyunk. A legfontosabb választásunk az, hogy hogyan reagálunk a nehézségekre. A szabadság nem a körülményekben rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk lépéseket tenni a saját életünkért. Néha ez annyit jelent, hogy valakivel beszélünk, máskor csak annyit, hogy túlélünk még egy napot. Minden apró döntés, minden apró tett a saját szabadságunk és reményünk felé vezet.

Edith Éva Eger gondolatait több pszichológiai kutatás is visszaigazolta. Kiderült, hogy azok, akik aktívan dolgozzák fel traumatikus élményeiket és visszaszerzik kontrollérzetüket, ritkábban gondolnak az öngyilkosságra. Ennek értelmében az üzenet világos: a fájdalom nem határozza meg a jövőnket; mindig dönthetünk arról, hogy a szenvedésből tanulva erősebben lépünk tovább, még a legmélyebb sötétségben is lehetőségünk van dönteni: hogyan reagálunk a körülményeinkre, és hogyan alakítjuk a saját életünket.

Megelőzési stratégiák

A tudományos kutatások számos megelőzési lehetőséget kínálnak, amelyek a mindennapi életben is alkalmazhatók.

A szakemberek segítsége mellett a nyílt kommunikáció, a támogató kapcsolatok és a biztonságos környezet mind jelentős védőfaktorok. Például az, ha valaki nyíltan beszél a nehézségeiről, csökkenti a stigmát, és segíti a korai felismerést. A közösségi támogatás, legyen az barát, család vagy közösségi program, erősíti az összetartozás érzését és a mentális ellenálló képességet.

Fontos, hogy a mindennapokban is tegyünk apró, de hatékony lépéseket a remény fenntartására. Egy rövid relaxációs gyakorlat, egy telefonhívás egy barátnak, egy naplóbejegyzés vagy egy kis cél kitűzése mind hozzájárulhat a lelki egyensúlyhoz. Emellett soha nem szabad elfelejteni, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem erő jele.

Összegzés

Frankl és Eger tanítása egyszerű, mégis mély: az élet értékes, a szenvedés feldolgozható, és mindig van választásunk. A tudományos kutatások pedig alátámasztják, hogy a támogató környezet, a célok, a kapcsolatok és a pszichológiai segítségnyújtás valós, mérhető hatással vannak az öngyilkosság megelőzésére.

A legfontosabb üzenet: nem vagy egyedül, és mindig van remény. Még a legsötétebb pillanatokban is a döntés szabadsága és az élet értelmének keresése segíthet kitartani és újra megtalálni a fényt.